Hola! =)
Ahogy azt mind tudjátok, imádom kicsiny baljós jelenű országunkat, mégis tudom, ha most nem mozdulok, az új, a más, az izgalmas felé, egyre több lesz a kötöttség; örök vágyálom és kétely marad a "mi lett volna ha..."
Így hát a családot, barátokat, melót ás minden eddigi megszokott jót hátrahagyva kiköltöztem egy madridi barátomhoz Spanyolországba, egyrészt a kaland miatt, másrészt pedig - online marketinges tapasztalataimat tovább bővítendő - hogy egy spanyol ügynökségnél dolgozhassak.
Szóval szombaton érkeztem, és - ami rámnézve nagy előrelépésnek számít - IGEN, kivételesen nem késtem le gépet; bár ez inkább hazafelé szokott bejátszani.. =P
Klasszikus módon az utolsó este nem telhet buli nélkül szóval a nyár végi költségkímélés jegyében összerittyentettünk egy viszonylag szűkkörűnek induló megőrülős bulit a Margitszigeten szabadtéri piknik jeleggel. Pont úgy sikerült, ahogy szerettem volna!! Köszi faszikák!! Ötkor indultam haza a Herczeg-palotából.. =)))
Másnap kellemes meglepetésként Andrej kidobott a reptérre ;)
Az egyszerűség jegyében a Budapest-Oslo-Madrid megoldást választottam, aminek köszönhetően megismerkedtem egy tündér magyar lánykával, aki szintén szakmai ERASMUS-ra indult Madridba, hoppá!! Többet nem merek áradozni róla, mert egyrészt a spanyol barátja várta a reptéren, másrészt valszeg ő is olvassa ezt a bejegyzést, szóval basta! =)
Mindenesetre éjfélre meg is érkeztünk a madridi reptérre, ahonnan kb csak a Minotaurusz hiányzik, mivel a hibátlannak tűnő, ám mégis feszültségmentesen kényelmes spanyol szervezés egyik legszembetűnőbb csorbája ez. Legyen elég annyi hogy nem igazán volt egyértelmű, hogy hol is kaphatjuk meg a csomagjainkat, mígnem 20 perc viszonylag egyirányú séta után kiderült, hogy a kettes kijárat kell nekünk, amit persze sikeresen meg is találtunk, csak épp a csomagok helyett az érkezőkre várók oldalán találtuk magunkat..=P Nem volt mit tenni, megkérdeztünk egy biztonságit, hogy mi ilyenkor a teendő, mire kedvesen közölte, hogy "Ne aggódjatok, amikor valaki kijön a csak belülről nyitható fotocellás ajtón, menjetek be.." Hmmm, Airport Security =))
Apropó: szeretem ezt a "ne aggódj" dolgot ("no te preocupes"). Az összes haverom folyton ezt mondogatja, ha valami balul sül el, leejtesz, eltörsz valamit, vagy ne adj isten lekésel egy gépet..=P Miért aggódjak?! Segít? Nem hiszem. Akkor meg minek?.. =) Szeretem ezt a hozzáállást. Persze otthon full hülyének néznek, de nem aggódom emiatt sem =P
Szóval, reptér.. Beslisszoltunk, csomagok ki, viszlátpuszi, aztán "haza" Victorhoz (a spanyol samesz) viszont előtte még hazavágtam a világ legolcsóbb 4500 Ft-ra alkudott kínai egyszerhasználatos anti-worldproof bőröndjét, találkoztam Victor egyik figyelemreméltó barátnőjével, Maria-val, hogy odaadja a kulcsot, mivel ez az őrült persze épp Spanyolország valamely más táján keringett. A két lakótársa (...ő izé ...lakótárSUNK =) Eva és (egy másik) Maria pedig szintén valahol külhonban. Haza, közben még néhány telefon meg sms, mivel új alfa-hímként hostolnom kellett még egy magyar lánykát, Terit, meg egy horvát faszikát, Martint.
Nah innen felpörgetem, mert már magamat is untatom: másnap hazaért a többi bentlakásos is, és azóta minden nap háromkor kelek és általában nem vagyunk szomjasak, max a tigi miatt =P
A magyar meg a horvát kölökök ma mentek haza de azóta már jött is egy másik lány Nóra személyében.
A lényeg, hogy azonnal be kell fejeznem ezt az életvitelt és találni valami melót egy héten belül, mert 700 euroval nem jutok messzire a cashflowm pedig egyelőre erősen egyirányú =)
Ölelések és csókok tömkelege Nektek kedves barátaim, gyertek, amikor csak szeretnétek; jó itt! ;)
