HTML

Los Grandes Éxitos del Chúngaro

Ahogy azt mind tudjátok, imádom kicsiny baljós jelenű országunkat, mégis tudom, ha most nem mozdulok, az új, a más, az izgalmas felé, egyre több lesz a kötöttség; örök vágyálom és kétely marad a "mi lett volna ha..." Így hát a családot, barátokat, melót ás minden eddigi megszokott jót hátrahagyva kiköltöztem egy madridi barátomhoz Spanyolországba, egyrészt a kaland miatt, másrészt pedig - online marketinges tapasztalataimat tovább bővítendő - hogy egy spanyol ügynökségnél dolgozhassak.

Friss topikok

  • Peti: Én most jutottam ide, megkésve hasonló jókat kívánok és remélem összejön 1 késő őszi látogatás...:) (2008.09.04. 11:38) Ha empezado...

Linkblog

Archívum

Plaza del Dos de Mayo

2008.08.27. 00:27 Chúngaro

Victor elmondása szerint a korábi bejegyzésben említett tér másról is nevezetes persze.

Ezek utálják az összes franciát, olyannyira, hogy nem is egy franciaellenes emlékmű van Madridban. Az egész sztori úgy kezdődött, hogy volt ez az apró termetű fazon, Napóleon...

Ezidőtájt elég fancy dolog volt családon belül tartani a királyi címet, ígyhát okosba elkezdtek családon belül tartani a spanyol koronát, merthogy ez azért elég kifizetődő dolog. Aztán egyszercsak trónra kerültek a hülyébbnél hülyébb degenerált királyok, akik a belterjesség miatt kb a világukról nem tudtak.

Szóval egyszercsak jött ez a Napóleon gyerek, és megkérdezte a királyt, hogy ugyan bevezényelhetnék-é az összes alakulatot Spanyolországba, mert szeretnék megtámadni Portugáliát.
"Már hogy a viharba ne!" - mondta az aktuális elmebajnok, viszont - és itt a történet hihetetlen fordulatot vesz - Portugália magasságában Napóleon, nem nagyon fordult keletnek, inkább megszállta Spanyolország fennmaradó részét is. A királyi hatalom azonban akkoriban oly' gyenge volt, hogy ez így is maradt évekig.

Mígnem, egy nap, évekkel később, - amikor már napi szinten masíroztak a francia katonák egész Spanyolországban, hogy fenntartsák a rendet - egy apró, párszáz lakosú északi városka tökös/őrült polgármestere megelégelte mindezt, és egyszemélyben hadat üzent Franciaországnak. Aranyos..=)

Ennek a híre lassan elkezdett terjedni és más, nagyobb városok is csatlakoztak, beleértve Madridot is. Nem volt kecmec. Az emberek kimentek az utcára, és azzal estek az éppen útjukba kerülő francia katonáknak, amijük volt. Persze nem volt semmijük, ezért gyorsan le is verték az egész megmozdulást. Majd 1808. május 2-án, a franciák összeszedték akit csak találtak, beleértve a nőket és a gyerekeket is, majd kivégezték mind. (Goya meg lefestette mindezt; "Los fusilamientos del 2 de mayo" .)

 

Ettől persze csak mégjobban bepipultak a spanyolok, és a franciák központi fegyverraktára ellen indultak, amit valahogy sikerült elfoglalnuk, így folytatódhatott a szabadságharc, melynek végkimenetelét már ismerjük (Akinek esetleg nem világos, az csapja fel a világ politikai térképét, és keresgéljen az Atlanti-Óceántól keletre, Európa magasságában.)

A fegyverraktár persze a mai Dos de Mayo téren volt található... Tá-dáááám!!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://chungaro.blog.hu/api/trackback/id/tr78634888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása